Madaraink 17 százaléka fenyegetett
A bonni konvencióban rögzítettek szerint május 10-e a vándormadarak világnapja. A konvenció természetesen nem csak ezt határozza meg, részletekbe menően foglalkozik a madarak megóvásának kérdéskörével, szabályozásával.
A Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség idén Érendréden, az ottani természet- és környezetvédelmi központban tartott szimpóziumot szerdán a (vándor)madarak védelméről. A világnap idei mottója „Az ő jövőjük a mi jövőnk is – Egy egészséges bolgyót a vándormadarak és az emberek számára”.
Az előadáson elhangzottak szerint az Európai Unió területén élő, előforduló madarak 17%-a fenyegetett, 15% pedig veszélyeztetett. A legnagyobb veszélyforrást a mezőgazdasági eljárások megváltozása, a túllegeltetés, az fakitermelés, a rovar- és gyomirtók használata, a vízfelületek csökkenése, a vizes területek lecsapolása, a halászat, a vadászat, a fészkelőhelyek eltűnése, a környezet szennyezése, a zaj- és fényszennyezés jelentik. A gólyák esetében például a vizes előhelyek csökkenése mellett rendkívül komoly veszélyt jelentenek az elektromos vezetékek. A fehér gólyákon sokat segített a megemelt fészkelőhelyek felszerelése, míg a fekete gólyák számára fontos lenne a közepes feszültségű vezetékek szigetelése. A fekete gólyákra komoly veszélyt jelent továbbá az erdőirtás, mivel ez a madár fészkelő területe.
A bemutatóból megtudhattuk, hogy Szatmár megyében a természetvédelmi területek összterülete 7593 hektár. A legnagyobb a Túr Menti Védett Területek a maga 6212 hektárjával, valamint a Sárerdő 1198 hektárral. A kismajtényi halastavak 125 hektáron, a csanálosi kőris erdő 38, a Vermes-láp 10, a mezőfényi homokdűnék pedig szintén 10 hektáron terülnek el.
A Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség jelenleg három madár - a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján sebezhető besorolást kapó parlagi sas, valamint a veszélyeztetett kerecsensólyom és az Erdélyben az eltűnés szélére sodródott szalakóta - védelmét szolgáló nemzetközi projektben érintett. Ezen kívül olyan rendkívüli fajok is élnek Szatmárban, mint az Erdélyben nagyon ritka haris (a Túr Menti Védett Területek lakóka), a kék vércse, a vörös vércse, a barna rétihéja, a búbos vöcsök, a kanalas gém, a bakcsó, a kis őrgébics, a nagy kócsag, a hattyú vagy a fekete gólya.
